Felszínformák

Felszínformák:

 Belső (endogén) erők

A Föld belsejéből származó erők.

Eredetük: a Föld belsejében lévő radioaktív anyagok (urán, tórium, kálium) bomlása során keletkező hő okozza az asztenoszférában a magma áramlását. A magmaáramlás következménye a kőzetlemezek mozgása (lemeztektonika) és az ehhez kapcsolódó hegységképződések, vulkánosság, földrengések. Ezeket, valamint a nehézségi erőt a belső erők közé soroljuk.

Külső (exogén) erők

A Föld külső geoszféráihoz (hidroszféra, atmoszféra, bioszféra) kapcsolódó erők.

Energiaforrásuk: Döntően a Nap sugárzása, kisebb mértékben a Hold hatása is érvényesül (pl. árapály jelenség).
Valamennyi külső geoszférában lejátszódó folyamatnál számolni kell a gravitációval is.

A külső erők:

* az időjárási elemek (napsugárzás, hőmérséklet, szél, csapadék),
* a víz (tenger, folyók),
* a jég (jégtakarók, gleccserek),
* az élőlények (köztük az ember is) felszínalakító munkája,
* valamint a tömegmozgások.

A külső erők munkája általában 3 részfolyamatból áll:

* lepusztítás,
* elszállítás (együtt: denudáció) és
* építés (akkumuláció).

A Föld felszínét a belső és külső erők együttesen, de egymással ellentétesen alakítják. A belső erők erőteljesebben hatnak, viszonylag rövidebb idő alatt, a külső erők kevésbé erőteljesek, így viszonylag hosszabb idő alatt érik el hatásukat.
A belső és külső erők által létrejött felszínformákkal, kialakulásuk folyamatával a geomorfológia foglalkozik.

A Föld felszínformái

A felszínformák a sík térszín és a lejtők kombinációjából alakulnak ki.
A lejtő a vízszintessel szöget bezáró felszín. A vízszintessel bezárt szög a lejtőszög.
A felszínformák típusai
1. Síkság:

SikságokVízszintes vagy közel vízszintes felszín, ahol a szintkülönbség nem haladja meg a 200 métert, a lejtés pedig a 6 ‰-et.

Típusai:

1. Feltöltött síkságok: külső erők által épített, folyóvízi hordalékkal, morénával, szél által lerakott anyaggal, tengeri vagy tavi üledékkel feltöltött síkságok. (Pl. Alföld, Kínai-alföld, Hindusztáni-alföld, Amazonas-medence)

2. Táblás síkságok: általában homokkő, mészkő vagy bazalt vízszintes réteglapjain kialakult síkságok. (Pl. Préri-tábla, Brazíliai tábla, Arab tábla)

3. Letarolt síkságok: külső erők által lepusztított, általában tökéletlen síkságok - tönk, nyesett felszín. (A prekambriumi hegységképződések során keletkezett egykori lánchegységek a külső erők által hullámos felszínű síksággá (tönkké) lepusztított maradványai, az ősmasszívumok is ide tartoznak.)

2. Völgy:

A lejtő irányát követő hosszanti mélyedés, melyet egymással szembeforduló lejtők határolnak. Kezdete a völgyfő, a lejtő irányába eső vége nyitott.

Keletkezhet:

* belső erők hatására pl: tektonikus árok
* külső erők hatására pl: folyóvízi erózióval V keresztmetszetű, glaciális erózióval U keresztmetszetű völgy jön létre.

3. Medence:

Befelé forduló lejtőkkel határolt zárt térszíni mélyedés.

Keletkezhet:

* belső erők hatására pl: tektonikus medencék
* külső erők hatására pl: szárazföldi jégtakaró által mélyített medencék

4. Hegy:

HegyMinden oldalról kifelé forduló lejtőkkel határolt térszíni kiemelkedés.

Magassága szerint megkülönböztetünk halmot, dombot és hegyet.

Keletkezhet:

* belső erők hatására pl: vulkáni hegyek
* külső erők hatására pl: eróziós szigethegyek (folyó kanyarulatai között az épen maradt eredeti felszín darabja)

5. Hegység:

Környezete fölé magasodó, összetett formaegyüttes, melyben hegy, völgy, medence lépcső és síkság is előfordulhat.

Magassága szerint:

* alacsony- (500 m-ig),
* közép- (500-1500 m) és
* magashegységet (1500 m fölött) különböztetünk meg.

Kialakulásának ideje szerint:

* lánchegység: fiatal gyűrt vagy vulkáni hegység, melyet a külső erők viszonylag rövid idő óta alakítanak.
* röghegység: az óidei lánchegységek (Kaledóniai, Variszkuszi) külső erők által hosszú idő óta alakított, lepusztított maradványa.

Lépcsők6. Lépcső

Két különböző magasságú, nagyjából vízszintes felszínt többé-kevésbé meredek lejtő köt össze.

Keletkezhet:

* belső erők hatására: szerkezeti lépcsők pl. töréslépcsők (törések mentén függőleges elmozdulással kialakult lépcsők)
* külső erők hatására: réteglépcsők (Ha ellenállóbb és lazább kőzetek váltakozva rétegződnek egymásra, a peremük szelektíven lepusztulva lépcsőt alkothat)

7. Part:

A szárazföld és a tenger érintkezési sávja.

Típusai:

* Pusztuló part (meredek part, általában erős hullámveréssel)
* Épülő part ( lapos, általában homokos part)

A belső erők felszínformáló ereje:

A Föld belső erőihez köthető folyamatok a

* lemeztektonika,
* a hegységképződések,
* a vulkanizmus és a
* földrengések.

Ezekről korábban már esett szó. (lásd: 2. hét)

A külső erők felszínformáló ereje:

A Föld külső erőihez köthető folyamatok a

* tömegmozgások,
* a jég,
* a szél,
* a víz, és az
* élővilág felszínalakító hatása.

Tömegmozgások (derázió)

Azok a felszínformáló folyamatok, amelyek a nehézségi erő hatására, szállítóközeg nélkül mennek végbe lejtős felszínen. A tömegmozgásokat befolyásolja a lejtőszög, a kőzetminőség, a csapadék mennyisége és a növénytakaró.

A tömegmozgásokat 2 nagy csoportra oszthatjuk:

* gyors mozgások ( 0,3 cm/s - akár 30 m/s sebességűek) pl: omlások, csuszamlások
* lassú mozgások (cm/év - több m/év sebességűek) pl: kúszások, folyások

1. Omlások

Hirtelen lejátszódó, nagy sebességű tömegáthelyeződések, amelyek során a lefelé mozgó anyag útjának egy részét szabadeséssel teszi meg. A mozgó anyag mérete változatos lehet pl: kőpergés, kőhullás, hegyomlás, partomlás, kőlavina.

2. Csuszamlások

CsuszamlásokA lejtő anyagának csúszópálya mentén bekövetkező gyors elmozdulása. A csúszópályát általában átnedvesedett agyagos kőzetek képezik. (Nedves területeken jellemző inkább.) Pl: hegycsuszamlás, lejtőcsuszamlás, rétegcsuszamlás, suvadás.

 

3. Kúszások

A lejtőt borító törmelék vagy málladék igen lassú (cm/év sebességű) mozgása, mely során az anyagot alkotó szemcsék egymáshoz viszonyított helyzete változik meg. Pl: törmelékkúszás, talajkúszás.

4. Folyások

Képlékennyé vált anyagok egyenes vonalú vagy örvénylő (turbulens) mozgása a lejtő irányába. Feltétele: elegendő víz, az anyag átnedvesedése, vízzel való átitatódása. Pl: szoliflukció (iszap, talaj és törmelékfolyások), geliszoliflukció ( fagyott területeken a felső réteg felolvadásakor bekövetkező talaj és törmelékfolyások)

A földkéreg szerkezetét átalakító folyamatok

A földkéreg kőzeteinek képződésük során elfoglalt helyzete az eredeti település vagy fekvés. A kőzettömegek azonban csak ritkán maradnak meg hosszabb időn keresztül eredeti helyzetükben, mert a belső erők hatására kialakuló kéregmozgások következtében elmozdulnak eredeti helyzetükből, széttörve elvetődnek, gyűrődnek, áttolódnak. A földkéreg kőzeteinek az endogén erők által létrehozott helyzet- és alakváltozásainak összességét diszlokációnak nevezzük. A diszlokációt a kőzetekben fellépő feszültségek váltják ki, három fő típusa különböztethető meg:

* rugalmas (elasztikus) deformáció: az erő megszűnte után a test visszanyeri eredeti alakját, ez tehát visszafordítható (reverzibilis) folyamat.

* plasztikus deformáció: olyan visszafordíthatatlan (irreverzibilis) folyamat, melynek során az erőhatás megszűnte után a test nem nyeri vissza eredeti alakját. (gyűrődés, redőződés)

* töréses deformáció: repedések, törések kíséretében beálló alak- és helyzetváltoztatás.

1. Gyűrődés

A viszonylag plasztikus (képlékeny), lazább szerkezetű, elsősorban üledékes kőzetek az összenyomás hatására gyűrődnek. A gyűrődés hatására létrejövő szerkezeti alapforma a redő, amelynek felemelkedő íve a redőboltozat vagy antiklinális, alsó íve pedig a redőteknő vagy szinklinális. A redő szimmetriasíkja a redőtengely. A redők méretei tág határok között változnak: néhány cm-től olykor több km-ig terjednek. A redők osztályozása legtöbbször a tengelyállás alapján történik:

* álló redő: tengelye függőleges, a két irányból érkező nyomás nagysága egyenlő.

* ferde redő: tengelye dőlt helyzetű, a két irányból érkező erők különböző nagyságúak.

* fekvő redő: tengelye közel vízszintes helyzetű, az egyik erő nagysága jóval meghaladja a másikét.

* áttolt takaróredő: hatalmas erők, erőkülönbségek hatására a redők elszakadhatnak eredeti aljzatuktól, gyökerüktől és más kőzetekre tolódhatnak, akár több száz km-es távolságban.
Gyűrt szerkezetek jellemzőek a lánchegységek azon típusára, amely két szárazföldi kőzetlemez ütközésével jött létre és döntően üledékes kőzetekből áll. Ezeket gyűrthegységeknek is nevezik, pl.: Eurázsiai-hegységrendszer. Takarós szerkezetű hegységek jelentős erőhatásra alakulnak ki, pl.: Alpok, Kárpátok.

Forrás: Általános természetföldrajz